Kultvers

hajnal van újra,egy egész hét ért véget,a nyugalom napjai közelítenek száraz törölközővel ázott, tépett ruhámat felváltani, és ez jó.

járom embert-nem-látott ösvényeit az erdőnek,látom az óceánt, mit hullámok tagolnak,ott vagyok én a Nílus partjain épp úgy,ahogy az egész földgolyón te is ott vagy. leülök csendben reggelizni a norvég fjordokon,ebédelek Rióban, hol minden csupa tánc,vacsoránál már…

A hasadról falatozom.lassan eszem a grillcsirkét,kérlek ne mozogj.a köldöködben majonéz. mi így vagyunk szabadok.egymás hasáról falatozunk,mindig így telnek az esték,a holnapi menü spenót.

vajon mikor az utolsó lépést teszem,az utolsó lélegzetem kilélegzem,lesz-e a kezemben kóla?vagy a karomon kristályóra?és éppen jobbra nézek, vagy balra?mindegy is ez,mert még legalább harminc évet élek,ha nem negyvenet.és addig inkább máson gondolkozom,nem amiket fent írtam, nem…