fekszem, az óceán homokja borítja testem,jól esik a semmittevés,bízom benne, hogy a felém rohanó dagadt fiúnem rúg a homlokomba.fájna. fájna, mint minden idegen emlék a kertitörpe lelkében,vagy mint a rétisas karmainak gyenge szorítása. ha beleragadok a homokba, ugye…