Kultvers

túl mindenen, túl időn és téren,túl zöld mezőkön, túl kék égen,túl túlértékelt múltbéli vágyakon,kósza, el-eltűnő lány-árnyakon,sarokba dobott szoknyán át, ledobott harisnyák tengerén,egy élő felismerés hasít belém,késsel megvágtam a herém,pedig a nagyszüleid…

szédülünk a csillagok alatt,együtt, szabadon,a gondok nem nyomasztanak.fázol, látom, de jó a hideg,jólesik; néha, ha érzed, hogy élsz,és látod, annyira kicsik mégsem vagyunk,mint a csillagok az égen.fent nem múlik semmisem,örökké álló idő engem mégsem csábít,mert idelent…

látjátok feleim, szemetekkel,búcsúzom ezennel,és letészem a lantot, nyugodjék,ebből most ennyi elég.fantasztikus közönség vagytok,remélem találkozunk még,ha jól megfizettek, pár év múlvaegy búcsúkoncertre összeállok még.

holnap elmegyek annak a helynek a legmélyére,ahol a virtuális valóság a valóság,és az az élet, amit most élünk,onnan nézve csak egy távoli álom már. az internetről írok, ha nem jöttél volna rá,ez az a hely, ahol a virtuális valóság a valóság,ez az, ahonnan az az élet,…

mit hoztál ma nekem?mutasd a tenyered,hoztál-e ajándékot?hoztál-e kenyeret? kapok-e ma tőled valami ehetőt,vagy drága holmit, ami pénzzé tehető?kell, hogy kapjak ma is valamit,lehet az pénz is, az elkölthető. nem azért vagyok veled, hogy ne kapjak semmit,nem azért vagy…

átfestem a köldököd körüli részt,fényes neon-szín festékkel,hogy a sötétben világítson éjjel,esetleg ha keresném a köldököd.azt a tányért idelököd?eszem,falatozom a fénynél,amit a neon áraszt magából,és közben végiggondolom a múltam,hogy néha jó döntést is…

biztosan jól vagy, felhőkott úsznak az égen, ha felnézelláthatod; nézhetsz jobbra, balra,de minden kirakatbábu csak bábu!ott lesnek rád, és mondjákgondolj bele, milyen jó nekedott kint, a kirakaton kívülte elmehetsz, és ő rád nevet. 

fejemen sapka.megyek a bálba, ahol vár rám a reménykedés,a legszebb ruhám viszem, de fel nem veszem, amíg táncra nem kérsz. táncolunk.Te lassan, elegánsan,én gyorsan, visz a lábam,meg nem áll soha,a csend se zavar. fejemen sapka.bebasztam.a legszebb ruhám hoztam a bálba,de…

eltünedezem a lélek-vesztő lélekvesztődben,a helyről ami az otthonunk lett,és ha olyan már, hogy én, nincs is többé,a majdani végtelen nem-lét tengerébenennek jelentősége sem lesz.ha majd elmerülünk végképp.

tegnap találkoztam az üknagymamámmal,főzött nekem ebédet is,elég jól van a korához képest,vajon ilyen öreg leszek-e én is? pénteken voltam egy bárban,találkoztam egy idegennel, ő még fiatal, előtte az élet,megkérdezte, hogy iszom-e. nem voltam szomjas, így nem ittam…

menekülő vágyak elől menekülök,jönnek utánam, hiába tűnök el,előlük, menekülni nem lehet,szembenézni velük nem merek. rohanok, futok, de űznek, hajtanak,vad kísértések, el-nem-múló álmok,ha becsukom szemem, akkor is jön az álnokvágy-zuhatag és nem ereszt. Vágy!…

lelked ajtaján benyitok, körülnézek,tetszik ez a hely, a bútorok szépek,falakon festmények, fényképek,azt hiszem maradok sokáig. lelked szobájának ablakain átegészen máshogy néz ki a világ,a levegő friss, a fű szép zöld,az ég ragyogó kék, olyan, mint rég. 

ha majd végképp eleged lesz belőlem,ha majd végképp eleged lesz belőlem,fogsz-e nekem írni búcsúverset,ami jár. mert ennyi nekem jár, búcsúvers jár,ha a tűrőképességednek vége már,és engem elviselni továbbmódodban nem áll. felkúszunk a létrán a padlásig,ott…

ki a miniszter, ki ma a miniszter?hol a kő a hárfán,hol a húr a pajzson?mit tettünk vagy hallottunk, hova él meg újra,mikor jön a látvány, hallod, mikor hozzák újra? hol a kép a kapron?hol a tűz kék fénye?mi az élet, macska?ki jön ma eléje? hová visz a nyálka?messze,…

körös-körül pusztaság, csend, béke,ma az idő visszafelé jár,egyre fiatalodik a világ, és én is,nyár után különös tavasz vár. az idő kereke visszafelé forog, ahogy mondtam,az előző versszakomban,amit az után írtam meg,hogy a második versszak kész lett. hátrafelé…

ma egy hete, hogy elhagytál engem,itt ázom az esőben azóta is,kereslek szűk utcák kövén ülveidelent a városban valami eltűnik egész nap várlak ott, ahol régengörcsösen akarom az időt megfordítaniés elmerengek azon a tavalyi télen,régi szerelmek különös útjain.

arcom a tengerpart homokjába dugom,és nézem,ahogy a dagály elmossa ránctalan lenyomatom.élek. lélegzem, szeretek, van testem, van lelkem.de ki a teremtőm?hol a határ, ami minket vár,hol a végzet, mi a kényszer,ami minket hajt,hogy felfedezzünk,hogy megnevezzünk,hogy veszélyeket…

csöpp.csöpp-csöpp.csöpp-csöpp, csöpp-csöpp,elromlott a csap,és én csak fekszem a földön.hallgatok.Ti renegátjai a csendnek,hol vagytok, féltek tán tőlem,vagy a kutyámtól? holnap,igen holnap.nem ma, hanem amikor az óra átvált éjfélre,vagyis holnap.