arcom a tengerpart homokjába dugom,
és nézem,
ahogy a dagály elmossa ránctalan lenyomatom.
élek.
lélegzem, szeretek, van testem, van lelkem.
de ki a teremtőm?
hol a határ, ami minket vár,
hol a végzet, mi a kényszer,
ami minket hajt,
hogy felfedezzünk,
hogy megnevezzünk,
hogy veszélyeket keressünk,
az óceán partján és a tengereken,
az űrben, a földön, a kék egeken,
és hol lesz a sorsunk temetője?
életünk végének kikötője...
csukott szemmel szédüljünk le a szikláról, a mélyen hullámzó vízbe,
vagy inkább porogramozzuk be az androidot, hogy lőjjön le minket, tízre.
tíz.
android
2012.01.03. 08:00 :: Napivers
Szólj hozzá!
Címkék: android
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kultvers.blog.hu/api/trackback/id/tr73216031
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
