Kultvers

Most nem kattog az óra a szekrényen.a zoknid a vállamon pihen.fesd ki a szemed ma éjjel.főzni fogunk. 

ma reggel, hideg hajnalon,a buszon, a metrón, a villamoson,végigsöpört a nagy hír,hogy nincsen több tapír. elpusztult az állatkertben az utolsó példány,remélem, nem fájt a foga,így az emberek nem térnek be több ilyen állatérta tapír és írószerboltba. aludj jól…

szabadon zuhanok, alattam a táj,csendesen közelít felém a nagytemplom,ejtőernyőm zsinórja a kezemben pihen,a döntés is ott van, hogy mikor nyitom. névtelen vagy, és én el nem nevezlek,különösen most nem, mikor éppen zuhanok,csalódtál most biztosan,de azt te sem gondoltad…

esett az eső, az illata még mindig itt van,a hajad esős volt, esőtől illatos,annyira fiatalok voltunk. én úgy szeretném újra, megint átélni,ezt a kis múltat, ez a tegnap része már, de még mindig hat rám, éjjeleken át buszozni, át a városon, az vágyakkal teli…

hétfő éjjel, kedd reggel,szerda este, és péntek,ezek napjai egy hétnek.de én szombaton születtem a földre.

látom a hátad,látom a hátad és emlékszem, hogy ezt a hátat láttam már régebben,néztem;Az idő csak kicsit változtatta meg,de a hát sosem lesz ráncos,így innen nézve, nem is öregedtél meg.ne fordulj meg,és ha nem fordulsz meg,becsaphatsz: azt hiszem majd, hogy az idő nem fog…

látom a felhőket a tó felett,elrejtik a nap melegét kicsit,és biztosan jó így fürödni,nyáron, a melegben. kár, hogy már az ősz közeleg,hidegebb reggelek, hulló falevelek,és a következő nyármost van a legmesszebb. de ez a természet rendje,a nyárnak múlnia kell;és a…

hajnal van újra,egy egész hét ért véget,a nyugalom napjai közelítenek száraz törölközővel ázott, tépett ruhámat felváltani, és ez jó.

járom embert-nem-látott ösvényeit az erdőnek,látom az óceánt, mit hullámok tagolnak,ott vagyok én a Nílus partjain épp úgy,ahogy az egész földgolyón te is ott vagy. leülök csendben reggelizni a norvég fjordokon,ebédelek Rióban, hol minden csupa tánc,vacsoránál már…

A hasadról falatozom.lassan eszem a grillcsirkét,kérlek ne mozogj.a köldöködben majonéz. mi így vagyunk szabadok.egymás hasáról falatozunk,mindig így telnek az esték,a holnapi menü spenót.

vajon mikor az utolsó lépést teszem,az utolsó lélegzetem kilélegzem,lesz-e a kezemben kóla?vagy a karomon kristályóra?és éppen jobbra nézek, vagy balra?mindegy is ez,mert még legalább harminc évet élek,ha nem negyvenet.és addig inkább máson gondolkozom,nem amiket fent írtam, nem…

Suhanunk az égbe fel, olyan jó lehet az a végtelen rend,ami ott fent várhat ránk, gyere gyorsan, nehogy lemaradjál fussunk egy felhőn át,innen fentről teljesen más a világ,ne nézz le szédülni fogsz,ködszitálás, múló táj. nézd csak, a városokmindegyike csak egy…

izzadva ébredek, hánykolódva alszom,lázas a lelkem, vajon majd mit szólsz,a levélhez, amit tegnap írtam neked,amiben megírtam mindent, amit lehetett,megírtam a múltunkat és jövőnket,megírtam neked, hogy tervezd az életed,hogy alakítsd a sorsod,megírtam mit tehetszés mit nem…

Az utolsó utáni versem már itthonról írom,Miközben a tv vadul villog a háttérben,Ha belelátnál az agyamba, látnád, mennyire bírom,Hogy a gondolataimat magamon átengedem.Na ki a költő, öcsi?Ugye hogy én vagyok az,Mivel ezek a sorok is rímelnek,A napnál világosabb, hogy költő…

a sorsnak hálát rebegek,hogy veled lehetek,te oltalmazol karoddal,gyönyörű természet,te vagy, kinek lágy lélegzetét a szél arcomba fújja,te vagy, kinek két kezébekapaszkodom újra. ha jön az élet, mindent és mindenkit leszaró ütemben változol,néha esőt, néha nyarat…

esik.tűz birodalma egyre csak kisebb.lángmanók bújnak félve üregükbe ma éjjel.

tegnap kiszültem egy embriót, a földre,a kis zigótának nevet is adtam: Oszkár.most már beszél, a lábamnál poroszkál,kis szemeiben az értelem csillog. lát engem.igen, ő lát engem,segít embernek lennem,pedig csak tegnap született. Mindannyian így születtünk,zigótából…