Kultvers

esett az eső, az illata még mindig itt van,
a hajad esős volt, esőtől illatos,
annyira fiatalok voltunk.
 
én úgy szeretném újra, megint átélni,
ezt a kis múltat,
ez a tegnap része már, de még mindig hat rám,
 
éjjeleken át buszozni,
át a városon,
az vágyakkal teli ismeretlenbe,
még alig fiatalon.
 
a jövő lesben állt,
fente a fogát ránk,
és mi rá se hederítve
futottunk tovább mellette.
 
ma is néha látom, ahogy rohanunk az esőben,
és nem számított semmi más, nem érdekes a másnap.
nekem minden esőben ez a pillanat van.
 
valakik, aki mi voltunk,
újra az esőben futnak,
és örülnek annak,
amire mi csak azt mondjuk, elállt végre
így múlik el a világunk dicsősége
fájhatna, de nem is fáj igazán,
inkább csak jó, hogy megtörténhetett,
és néha elmosolyodhatok azon,
hogy olyanok voltunk, amilyenek.