Kultvers

kösd.kösd össze jól a kezem, falat-ember.étkezésből jeles, de megütközöl-e velem,lélekcsaták ősi mezején? vagy neked tán csak a kézkötözésjutott-e osztályrészedül?ha majd minden kézkötöző megunja szolgasorsát,felszabadítalak, hogy lásd,hogy lásd önmagadat, amint…

zsarnok-vágyaink várnak, csak várnak a sötétben,várnak, hogy felfaljanak, hogy megtörjenek,de mi nem üveggyöngyök vagyunk egy elfelejtett laborban,hanem büszke emberek. Azonnal! azonnal! rikácsolom kardot rántva,hozzátok elém a sötét gyűlölködő vágyaimat,hadd vágjak…

felkelt a nap, elmúlt az éjszaka,az álomvárak hiába várnak,ma nem megyek haza,búcsút intek hűséges világuknak estig. gondolkodom,hogy mielőtt felemészt ez a mókuskerék,az ágy, a dívány, a fogkefék,tudunk-e úgy álmodni még,ahogy tudtunk nem is olyan…

minden válasz minden kérdésébenott van a hang, ott van a lélek,eltűnsz, felbukkansz percenként,nem látom, amit te látsz, nem is érdekel. nem ismerlek, mint ahogy ezer emberen kívüla többi hétmilliárdot se ismerem,se az oroszlánokat, hangyákat, meg a kézfejedet.fejen állva…

fekszem, az óceán homokja borítja testem,jól esik a semmittevés,bízom benne, hogy a felém rohanó dagadt fiúnem rúg a homlokomba.fájna. fájna, mint minden idegen emlék a kertitörpe lelkében,vagy mint a rétisas karmainak gyenge szorítása. ha beleragadok a homokba, ugye…

combbal próbálom kinyitni az ajtót,egy új korszak hajnalán, így illendő talán,de nem megy;kapaszkodom a mennyezetbe. nem jutok be a szobába,ahol lehet, hogy vár rám pizsamábanegy hívatlan vendég. épp felkel, és visszateszinaplómat a helyére,el-eltűnődik, hol…

ááááááááááááááááá!micsoda fájdalom,ááááááááááááááááá!szemem barna ívett húza túlexponált valóságonááááááááááááááááá! óóóóóóóóóóóóóóóóómicsoda öröm, látomás,zuhanyból folyó víz,az ágy az állomás,kezdenek…

sietek, futok, hogy odaérjeka nyálkás, zöld ebédre, amita japán császár szolgál fel nekem.meghívtak.vendégségbe. oda kell jutnom, át a blahán,kidőlt sikátorok során át,melyekben a falfirkák még múlt századiak,és a szerzőik rég családapák. korok múlnak, de van…

mint nyúl, szakadó esőben, ha röhög a rókán amelyik elázott,majd répákat hátrahagyva fut,villámok kereszttüzében, mint csikorgó hang forrása,amikor siketek között van, és így olyan, mintha nem volna,hiszen senki sem hallja, mint naptár, amin a nyomdahibavégzetes sebet…

dédnagyapám jak-bőr maszkja van az arcomon,szememből most az ő tekintete néz rád,testem befestettem ősi ábrákkal,ruha nélkül így megyek az utcán. Apám a Himalája, anyám az Alpok,dédnagyapám meg jak volt,fáj a kezem, megerőltettem,kérek fáslit, ha beértem a…

fiatal vagyok és felelőtlen,a pezsgőt is feléd tartva nyitom ki,bemutatok az ukrán határőrnek,holott Ukrajnából még nem engedett ki. gyere, ordíts az arcomba halkan,ez minden, amit tehetünk egymásért,ugráljunk önfeledten csendben,semmi másért, csak a lázadásért. tarts…

mint patkány,aki ha költözni akar,előveszi a távirányítótés csatornát vált,úgy vagyok én is remetea messzi hegyekben,ahol az emberek távol vannak tőlem,de az interneten jelen lehetek. ez az igazi magány,szél, víz, mező, és egy pendrive,így távol maradhatok a zajos…

letörlöm könnyeidet, ne sírj drágám.senki sem ígért könnyű győzelmet,tudtad jól, hogy az élet kegyetlen,de eső után mindig jön a szivárvány. vedd fel ezt a páncélt, nagyapád ebben harcolt,és bár sohasem nyert harcot,szerencsét hoz ez.múló dicsőséged feltámad, ha…